A válást kimondó radzsasztáni családügyi törvényszék a kínzás egyik formájaként ismerte el, hogy a feleséget arra kényszerítették, kinn a szabadban ürítse székletét.
A bíró rámutatott, hogy Indiában vidéken a nőknek gyakran kínok közepette kell megvárniuk a sötétség beálltát, hogy kimehessenek a mezőre elvégezni a dolgukat. A bíró szégyennek és a kegyetlenkedés egyik formájának nevezte az otthoni illemhely hiányát.
A 20-as éveiben járó asszony öt év alatt sem tudta rábírni férjét, hogy WC-t alakítson ki otthonukban, ezért nyújtott be válókeresetet.
“Pénzt adunk cigarettára, alkoholra és mobiltelefonra, de nem vagyunk hajlandók illemhelyeket építeni családunk méltóságának védelmére!” – fakadt ki a bíró.
Indiában, ahol a lakosság mintegy fele nélkülözi a beépített illemhelyet, nem ez az első eset a párok közti szakításra a WC hiánya miatt.
Uttar Prades államban tavaly egy menyasszony megtagadta a boldogító igen kimondását, mivel jegyese nem volt hajlandó WC-t építeni leendő közös házukba. Egy másik nő idén június megtagadta a hazatérést mindaddig, amíg apósáék nem alakítanak ki vécét a házban.
Az illemhely hiánya immár témája lett egy bollywoodi szatirikus szerelmesfilmnek is. A Toilet: Ek Prem Katha (Toalett: Egy szerelmi történet) című film férfi hőse fáradhatatlanul küzd illemhelyek építéséért a falujában, miután ifjú felesége elhagyja őt, mert nincs WC a házukban.
Az indiai kormány célul tűzte ki, hogy 2019-re minden háztartásban legyen illemhely, 2014 óta létesült is 20 millió WC, a terv megvalósítása azonban akadélyokba ütközik, nemcsak a szegénység, hanem azon babona miatt is, mely szerint a házon belüli illemhelyek tisztátalanok.